Amikor tavaly májusban először jártam Colmarban, megfogalmazódott bennem, hogy ezt a várost nem elég csak egyszer látni. Jól mutatja, hogy mennyire elvarázsolt, hogy később ebből az utazásból született a legelső cikk a La Robe Rouge-on. Az akkori élménybeszámolót azzal zártam, hogy mindenképpen szeretnék ide visszatérni, hiszen az ünnepek közeledtével átváltozik egy téli csodaországgá, amit mindenkinek látnia kell! Így hát fogtuk magunkat, és decemberben ismét elutaztunk, hogy a saját szemünkkel is láthassuk mindazt, amit eddig csak a fotókon csodálhattunk meg.
Habár erről a bájos francia kisvárosról korábban már írtam egy élménybeszámolót a szallas.hu blogoldalán, úgy éreztem, hogy a saját blogomon is szeretnék nektek mesélni róla, és persze sok-sok képet mutatni a városról.
Mivel Colmar a svájci és német határ közelében fekszik, így nekünk Svájcból mindössze másfél órát vett igénybe az út. Sokszor még mindig hihetetlen számomra, hogy egy Miskolc-Budapest távnyi idő alatt Franciaország egyik legbájosabb városában találhatom magam. Aznap gyönyörűen sütött a nap, ami talán nem illik bele a téli hangulatba, mégis hálásak voltunk érte, mert hosszú órákat barangolhattunk anélkül, hogy igazán fáztunk volna. Látnivaló pedig akadt bőven, csak kapkodtuk a fejünket a szebbnél-szebb dekorációk láttán. Az egymás mellett sorakozó több száz éves házak már önmagukban is látványosak, ám plüssmacikkal, csillagokkal, és fenyőágakkal az ablakukban mesebeli mézeskalácsházakra emlékeztettek.
A Petit Venise negyedet már májusban is imádtam a színes házai miatt, ám ezúttal még szebbnek tűntek az ünnepi díszek miatt. Furcsa belegondolni, hogy ezeket a házakat, amiket naponta turisták sokasága fényképez, valaki az otthonának hívja, és itt éli a mindennapjait. Vajon hozzá lehet szokni a sok szépséghez?
Az utcákat forralt bor és frissen sült perec illata járta át, így nem volt nehéz elcsábulni a finomságoktól. Ami engem illett, a jó öreg francia crêpe és egy doboz macaron ezúttal is kihagyhatatlan volt. A forralt bort egyébként egy mintás pohárban kínálták, amit akár meg is tarthattunk, mint egyfajta szuvenírt, és bárhol a városban „újratölthettük”.
Kellemes meglepetésként ért minket, hogy a legtöbb árusnál angolul és/vagy németül is fel voltak tüntetve az ételek és italok nevei, valamint maguk az eladók sem kizárólag franciául voltak hajlandóak megszólalni. Mivel Colmar – és különösen az itteni karácsonyi vásár – egyre népszerűbbé válik, ésszerű, hogy végre ilyen módon is felkészültek a turistaáradatra.
Bár valamennyire már ismertük a belvárost, mégis volt, hogy ugyanazon az utcán többször is végigsétáltunk, vagy kilyukadtunk azon a helyen, ahonnan elindultunk. De egyáltalán nem bántuk ezt a bóklászást, mert így mindig felfedeztünk valami apróságot, amit azelőtt még nem láttunk.
Késő délután, amikor már kellően elfáradtunk és vágytunk egy kis melegre, beültünk egy kávéra a város szívében, és itt vártuk meg, amíg teljesen besötétedik. Naplemente után a város egy másik, meghittebb arcát mutatta. Persze ilyenkor is rengetegen mászkáltak az utcákon, de a különböző módon kivilágított épületek valóban átadták azt a karácsonyi hangulatot, amit reméltünk.
A hagyományos fényfüzérek mellett, a nagyobb középületeken és házakon kreatív fényjátékok is megjelentek, ami természetesen zenei aláfestést is kapott.
Mindent összevetve, Colmar az egyik legszebb hely, ahol eddig jártam – különösen télen – és úgy érzem, hogy jövőre ismét találkozunk.
Ha ti is kedvet kaptatok egy kis kiránduláshoz, abban biztos vagyok, hogy bármelyik évszakban is látogatjátok meg Colmart, mindig szép emlékekkel fogtok hazatérni.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nagyon örülök, ha másokkal is megosztod!
Ha szeretnél többet megtudni, gyere és csatlakozz hozzám az Instagram és Facebook oldalamon is!
Szép napot,
