Számos előnye van annak, hogy Svájcban élünk, de ami a mai bejegyzéshez kapcsolódik az az, hogy – kis túlzással – bármikor leugorhatunk az olasz tengerpartra akár csak egy hétvégére is. Így történt ez most is, a mini nyaralásunk helyszínéül pedig a Ligur-tenger partján fekvő Finale Ligurét választottuk.
Az olasz Riviérához tartozó kisváros tökéletes helyszín egy pár napos kikapcsolódáshoz. A tenger tiszta, a kilátás csodaszép, az árak pedig megfizethetőek. Kell ennél több?
A jellegzetes olasz hangulat garantált, a színes mediterrán házak között több robogó közlekedik, mint autó. A szűk utcákat elnézve ez abszolút érthető, az autóval való parkolás ugyanis igazi kihívás. Mi is a hotel garázsában hagytuk erre a pár napra, és gyalog mentünk mindenhová, ami a kis távolságokból adódóan nem lehetetlen küldetés. Imádtam, hogy mindenhol színes virágok vettek körül, a pálmafákkal szegélyezett sétányon pedig még inkább elkapott a „nyaralós” érzés.
A város nagyon hangulatos a macskaköves utcákkal és ütött-kopott házaival, pontosan ahogy Olaszországot szeretjük. Késő délután újra kinyitnak az üzletek, megtelnek az éttermek, és az élet kiköltözik az utcákra. Szeretek ilyenkor a városban barangolni, és felfedezni az apró részleteket.
Vagy a kevésbé aprókat, mint például ezt a csoda épületet, ami egyszer csak előbukkant a házak közül.
Ami a nyelvtudást illeti, általában a franciákat szokta az a vád érni, hogy nem beszélnek angolul, de az olaszok sem erőltetik meg magukat, ha erről van szó – legalábbis én ezt tapasztaltam. Ugyanakkor különösebb problémánk nem adódott belőle, mert mindenhol volt legalább egy valaki, akivel szót értettünk, legyen szó étteremről, kávézóról vagy a hotelről. A vendéglátást illetően nem volt okunk panaszra, a pizza, amit rendeltünk, mindkét étteremben nagyon finom volt. (Nem úgy, mint néhány éve a Pisai ferde toronynál). Éjszaka sem áll meg az élet a városban, helyi fiatalok jönnek-mennek, az üzletek sokáig nyitva tartanak, a tengerparton pedig zene szól.
Milánó
Vasárnap úgy döntöttünk, hogy hazafelé megállunk Milánóban, és megnézzük a híres-nevezetes dómot. Finale Ligurét hátrahagyva, délután egy óra körül már az emberektől nyüzsgő dóm előtti téren találtuk magunkat. Az épület tényleg gyönyörű, annyira részletgazdag, hogy hosszasan lehet bámulni anélkül, hogy megunnánk. Ez nem is csoda annak fényében, hogy több mint kétezer szobor díszíti! A dóm tetejére fel is lehet menni, ám idő hiányában ezt mi kihagytuk, azonban elhatároztuk, hogy mindenképpen visszamegyünk valamikor, és alaposabban körülnézünk.
Szintén a téren található a Galleria Vittorio Emanuele II, ami tulajdonképpen egy hatalmas fedett passzázs. Az üvegtetejével és üvegkupolájával együtt lenyűgöző látványt nyújt. Ha van fölösleges pénzünk, itt egy szempillantás alatt elkölthetjük, hiszen olyan márkák üzleteinek ad otthont, mint a Louis Vuitton, Chanel, vagy a Prada.
Milánói villámlátogatásunkba ennyi fért bele – plusz egy fagyi -, de ahogy említettem, mindenképpen visszamegyünk egyszer, mert érdemes kicsit jobban beleásni magunkat a város nevezetességeibe. Fantasztikus három nap van mögöttünk, és szerintem igenis megéri elutazni akár ilyen rövid időre is, mert kár lenne lemaradni ezekről az élményekről.
És egy plusz kép a bejegyzés végére: ilyen monumentális hegyek között vezetett az út hazafelé. A kép talán vissza sem adja, de élőben bámulatos volt.
Viszlát Olaszország! Remélem hamarosan újra találkozunk!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett, oszd meg másokkal is, valamint várlak a Facebook és Instagram oldalamon!
