Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült az idő. Egy évvel ezelőtt, 2018. május 24-én tettem közzé az első két bejegyzést. Az egyik az azóta is imádott Colmarról szólt, a másik pedig az Anna örök c. versről. Mesélek nektek egy kicsit arról, hogy hogyan született meg az ötlet, mi inspirált a blog létrehozására, és mit tapasztaltam az elmúlt egy évben a blog indítása óta. Tartsatok velem!
Az írás mint olyan, már egészen kicsi koromtól kezdve nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Alig tanultam meg írni, máris naplót vezettem, és tíz éves korom körül az első történetek is megszülettek egy csíkos füzetben. A teleírt füzetek száma egyre csak nőtt, később a számítógépen és a laptopon található dokumentumok is megsokszorozódtak. Voltak írói ambícióim, de a saját blog gondolata valahogy sokáig nem merült fel bennem. Egyrészt én novellákban, regényekben, irodalomban gondolkodtam, nem pedig blogbejegyzésekben, másrészt a technikai kérdéskör is elriasztott, mert már a középiskolában is kiderült, hogy mennyire nem értek ehhez a témához. (Aztán láss csodát, mégis sikerült egy weboldalt összeraknom teljesen egyedül, és erre a tinédzserkori énem nagyon-nagyon büszke lenne!)
Majd jött egy időszak, amikor az írás, vagy bármiféle alkotói tevékenység a háttérbe szorult, mert bedaráltak a hétköznapok, és semmiféle kreatív energiám nem maradt.
A változást a Svájcba való költözés hozta meg.
Hirtelen rám zúdult a rengeteg szabadidő, ami alatt végre volt időm igazán gondolkodni azon, hogy mit akarok, merre tartok, és mihez szeretnék kezdeni.
Elküldtem egy cikket egy online magazin pályázatára, ami végül meg is jelent az oldalukon, és annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy ez adta meg a kellő lendületet ahhoz, hogy belevágjak a blogírásba. Úgy éreztem, hogy itt az ideje „kilépni a fényre”. Hónapokig tervezgettem, olvastam, tájékozódtam a témával kapcsolatban, mert minden apró részletre figyelni akartam, és a fő gondolatom az volt, hogy ha már belevágok, akkor csináljam a lehető legjobban.
Miről szóljon a blog?
Nem volt egyszerű megválaszolni ezt a kérdést. Számomra nem volt egy jól körülhatárolható téma, ami köré fel szerettem volna építeni a blogot, hanem az elsődleges motiváció az írás és a fejlődés volt. Először csak novellákat, és egyéb mélyenszántó gondolatokat akartam megosztani, aztán rájöttem, hogy ezzel talán kevesebb embert tudok elérni, másrészt nem csak ezt az oldalamat szerettem volna megmutatni. Így végül létrehoztam több kategóriát, amiről úgy gondoltam, hogy másokat is érdekel, és amiről én is szívesen írok.
Azóta ebből a négy kategóriából kettő nőtte ki magát igazán: az utazás és a francia kultúra.
Az már az elején is egyértelmű volt, hogy Franciaország iránti szeretetemet tükrözni fogja a blog, hiszen az íráson kívül ez a másik dolog, ami végigkísért egész eddigi életemben. Nem véletlenül lett az oldal neve is francia, ami annyit jelent „a piros ruha”. Első hallásra talán nem kapcsolódik a blog témáihoz – ugyanis divatról eddig nem igazán írtam, – de hozzám annál inkább. A piros ruha én vagyok, valami olyasmi, amiről az emberek felismernek – ez már a blog indítása előtt is így volt.
Mi történt az elmúlt egy évben?
A blognak köszönhetően rengeteget tanultam saját magamról, a türelemről, az emberekről, technikai kérdésekről, és az Instagram által sok olyan inspiráló embert ismertem meg – hacsak online is – akiket enélkül nem biztos, hogy felfedeztem volna. A Colmarról szóló cikkemnek hála, lehetőségem nyílt három hónapon keresztül együtt dolgozni a szallas.hu csapatával is, ami nagyon hasznos és izgalmas élmény volt. Ha ötletekre, inspirációra lenne szükségetek a következő úti célhoz, itt tudtok válogatni a náluk megjelent írásokból.
Az első hónapokban nagyon precízen tartani akartam a saját magamnak felállított határidőket az új bejegyzéseket illetően, de idővel rájöttem, hogy ez „csak” egy hobbi, aminek arról kell szólnia, hogy örömet okozzon, ne pedig frusztrációt. Lehet, hogy ritkábban jelennek meg új bejegyzések, de azokat szeretném a lehető legjobban kivitelezni, hogy számotokra is értékes legyen, és ne csak egy összecsapott, érdektelen bejegyzést kapjatok.
Még csak az elején járok annak az útnak, ami a bloggal együtt vár rám, de megvalósításra váró ötletekből szerencsére nincs hiány.
Szeretném megköszönni Nektek, hogy itt vagytok velem és olvassátok a cikkeimet! Hálás vagyok minden egyes lájkért, megosztásért, kommentért, mert ezek a visszajelzések arról, hogy jó úton haladok. Tartsatok velem a következő egy évben is!
Boldog szülinapot La Robe Rouge!
Ha érdekelnek a további bejegyzések, és szeretnél többet megtudni, várlak az Instagram és Facebook oldalamon!
Szép napot,
