Soha, egyetlen pillanatig sem terveztem, hogy Svájcban fogok élni.
Aztán mégis úgy alakult, hogy most itt vagyok. Az élet történik, rákényszerít, hogy döntéseket hozzunk, amikről az elején még nem tudjuk biztosan, hogy jók e vagy rosszak. Én is döntöttem, és a külföldi élet hatásairól az előző bejegyzésemben már írtam egy összefoglalót. Most nézzük meg egy kicsit jobban, hogy konkrétan Svájcban mik azok a dolgok, amik számomra furcsák, szokatlanok, vagy épp érdekesek voltak.
A beszélt nyelvekről
Svájcnak jelenleg négy hivatalos nyelve van: német, francia, olasz és rétoromán. Ha ez nem lenne elég, szinte minden kantonnak meg van a maga dialektusa, amit egy másik kantonból érkező már furcsának talál. Nem értettem, hogy egy Magyarországnál kisebb területű országban hogyan létezhet ennyiféle nyelv és nyelvváltozat. Ha megnézzük Svájc történelmét, jobban megértjük a dolgot. A 26 kanton, ami jelenleg alkotja, korábban mind önálló ország volt saját kormánnyal és törvényhozással, így érthető, hogy a nyelvük sem volt egységes. A kantonoknak még ma is nagy szerepe van a döntéshozatalban, saját szabályaik, szokásaik vannak, így például az ünnep – és szabadnapok sem egységesek, erről minden kanton maga határoz.
Tehát ha azt hiszed, hogy egy biztos német nyelvtudással felvértezve mindent megértesz majd ha Svájcban jársz, akkor nagyot tévedsz.
Ha Zürich kantont hozzuk fel példának – én itt élek – , úgy tudnám megfogalmazni, hogy az itt beszélt nyelv csak nyomokban tartalmaz németet. Létezik kifejezetten svájci német nyelvtanfolyam is, ahol a szavakat, az írásmódot és a kiejtést is elsajátíthatjuk. Nem mondanám a legszebb hangzásúnak, de ők nagyon büszkék rá. Legelső naiv látogatásomkor azt vártam, hogy mindenki szépen úgy köszön majd, hogy Grüß Gott és Auf wiedersehen, ehelyett lépten-nyomon számomra ismeretlen szavakat hallottam: Grüezi, Hoi, Ade, Uf wiederluege. Ma már én is így köszönök, és ha mást nem is, ezeket a szavakat és a számokat azért már tudom „svájciul”. 🙂
Megjegyzés: természetesen tudnak németül is, (hochdeutsch, azaz a „szabályos”, irodalmi német nyelv), és ha megkéred őket, hogy így beszéljenek hozzád, mert nem érted pontosan, amit mondanak, a legtöbb esetben gond nélkül átváltanak.
A pénzről
- Svájc drága. Nagyon drága. Zürich a 4. helyen szerepel a világ legdrágább városainak 2019-es listáján, rögtön utána pedig egy szintén svájci város, Genf követi a sorban. (Az előkelő első helyet egyébként Párizs tudhatja magáénak. A teljes listát ITT tudjátok megnézni.) Önmagában már ez a tény is sok mindent elárul az itteni árakról, fizetésekről, életszínvonalról. Természetesen a legtöbb ár a fizetésekhez van szabva, ám van, ami még így is rettenetesen drága.
- Például kevés svájci engedheti meg magának, hogy saját lakásban vagy házban éljen. A legtöbben csak bérlők, mert az ingatlanárak olyan magasak, hogy még az itteni fizetésekből is nehezen lehet megspórolni egy lakás árát. Azért van, akinek előbb-utóbb összejön.
- Az otthon sokszor hallott „hónap vége” kifejezés itt nem létezik, ami nem csak az általános jólétből ered, hanem mert itt a hónap vége a fizetések ideje. 🙂
Megjegyzés: a világon mindenhol vannak rossz anyagi körülmények között élő emberek. Itt is, sőt hajléktalanokkal is találkoztam már nem egyszer. A különbség más országokhoz képest csupán az arányokban van, hiszen itt jóval kevesebb embernek kell szembenéznie az anyagi problémák okozta bizonytalansággal. Itt megadják az esélyt, hogy bármilyen munkát is végzel, tisztességesen meg tudj élni belőle. Valójában így kellene működnie mindenhol.
Egyéb érdekességekről
- Tudtad, hogy a svájci zászló négyzet alakú? A világon mindössze két ország – Svájc és a Vatikán – rendelkezik ilyen zászlóval.
- A 18. életévüket betöltött férfi állampolgároknak kötelező a katonai szolgálat. Gyakran látni ilyen egyenruhás fiatalokat az utcán.
- Az országban legális a marihuánahasználat, és több erre szakosodott boltban is beszerezhető. A fű jellegzetes illatába bárhol belefuthatunk.
- A világon itt az egyik legalacsonyabb a bűncselekmények száma.
- Sok helyen működnek becsületkasszás termelői bódék, ahol elveszed az árut, és az összeget otthagyod a „kasszában”. Senkinek nem jut eszébe ellopni sem a pénzt, sem az árut. Ugyanígy a szupermarketek és egyéb üzletek is kiteszik az utcára a termékeket anélkül, hogy bármi miatt is aggódniuk kellene. Fizetés nélkül senki nem visz el semmit.
- Az üzletek egyébként vasárnap zárva tartanak, csak néhány kávézó és étterem üzemel.
- A vasárnap itt tényleg pihenőnap, nem ajánlatos füvet nyírni, porszívózni, vagy bármi olyasmit csinálni, amivel zavarnánk a szomszédokat. Ezt itt nagyon komolyan veszik.
- A legtöbb lakásban nincs mosógép. Ehelyett a társasházak alagsorában közös mosókonyha üzemel, amihez a nagyobb házakban külön beosztás tartozik, hogy ki mikor szeretné használni. (Mi a szerencsés kivételek közé tartozunk, és nekünk van a lakásban is.)
Végül jöjjön egy vicces anekdota, ami jól mutatja, hogy milyen rendszeretőek itt az emberek. (Már-már túlságosan is.)
Még ősszel történt, hogy egyik reggel megláttam egy fát a ház közös kertjében, ami alatt már szép sárga falevelek sorakoztak. Gondoltam megörökítem őket, és néhány fotót is terveztem az Instagramra, de amikor két óra múlva kiléptem az erkélyre, hogy megvalósítsam az ötleteimet, a faleveleknek már nyoma sem volt. Eltakarították az összeset. Kreatívkodásnak helye nincs! Steril környezetnek annál inkább. Szóval nehogy azt higgyétek, hogy könnyű lehullott falevelekkel képet készíteni, mert AZONNAL eltakarítják őket! Így hiúsult meg az aznapi fotózás, és úgy éreztem, hogy ilyen tényleg csak itt történhet meg. 😀
Csend, rend, fegyelem. Nagy általánosságban ez Svájc.
Vannak személyes tapasztalataitok Svájccal kapcsolatban? Mivel egészítenétek ki a listát? Van hasonlóság más országok szokásaival? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, ezért bátran írjátok meg nekem, ha eszetekbe jut valami a cikkel kapcsolatban.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Ha tetszett, oszd meg másokkal is!
Ha szeretnél többet megtudni, szeretettel várlak az Instagram és a Facebook oldalamon is.
Szép napot,
