Utazás

5 dolog, amit szeretek Budapesten

Budapest.

A város, ahol sok pici álom valóra vált, ahol az évek alatt igazán felnőttem, és ahol nagyszerű emberekkel találkoztam, akiket ma már a barátaimnak nevezhetek. Ezer szállal kötődöm a városhoz, ezért az átfogó turisztikai körkép helyett szeretném az én szememen keresztül bemutatni, hogy számomra mi teszi különlegessé. Sokszor elszomorít, hogy már nem része a mindennapjaimnak, ezért amikor csak tehetem, újra és újra meglátogatom. A múlt héten öt napot töltöttem itt el, és az utcákon sétálva olyan érzésem támadt, mintha a saját emlékkönyvemet lapozgatnám. Alig akadt olyan hely, amit meglátva ne tudtam volna felidézni egy-egy meghatározó pillanatot. Sírósat, nevetőset, őrültet, közömböset. Az évek során összegyűlt egy pár.

Most megmutatom nektek azokat a helyeket, ahol a legutóbbi látogatásomkor jártam, vagy épp olyan dolgokat, amik szerintem igazán egyedivé teszik ezt a várost.

1. Építészet

Szakmai szemszögből nem tudok nyilatkozni a témáról, de az biztos, hogy néha fel sem tűnik, hogy milyen csodák közt sétálunk. Ha nem mindig csak magunk elé nézünk, hanem időnként felfelé is, akkor máris észrevesszük őket. Amikor külföldi ismerőseim a számomra teljesen megszokott utcákat és épületeket kezdik el fotózni, mondván, hogy mennyire gyönyörű és különleges, akkor jövök csak rá igazán, hogy milyen kiváltság egy ilyen helyen élni. A belvárosban a legtöbb ház szinte egy műalkotás, ha megfigyeljük a részleteket, láthatjuk, hogy milyen aprólékosan kidolgozottak. Amikor Budapesten éltem, imádtam, hogy ilyen gyönyörű épületek voltak a hétköznapjaim díszletei.

2. Körfolyosós házak

Ez ugyan szorosan kapcsolódik az előző kategóriához, de eszembe jutott egy anekdota ezzel a témával kapcsolatban. Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt az egyik barátnőmmel másodszor is albérletkeresésbe kezdtünk, az egyik szóba jöhető lakás egy tipikus körfolyosós ház első emeletén volt. Bepötyögtük a kódot, a csengetés végén kattant a zár, nyílt az ajtó, ami olyan nehéz volt, hogy alig bírtam tolni. Száz éves vaskorlát, sötét belső udvar, és egy aprócska lift fogadott minket. Elsőre nem volt túl megnyerő, mégis volt valami semmihez sem hasonlítható hangulata. A barátnőm halkan megjegyezte, hogy mindezek ellenére ő mindig is egy ilyen házban szeretett volna lakni, mert itt érzi igazán, hogy Budapesten él. Azt hiszem, ezzel az érzéssel nincs egyedül. Tipikus budapesti jelenség, a belvárosban szinte csak ilyen épületekkel találkozhatunk, és szerencsére akadnak olyanok is, amiket nem hagytak leamortizálódni, és gyönyörűen felújították őket.

3. Margitsziget

Hány város büszkélkedhet azzal, hogy van egy saját szigete, mégpedig a város közepén? Ez a hatalmas lélegző zöld felület tökéletes hely, ha futásról, strandolásról vagy randizásról van szó. A jól kiépített futópálya miatt – na meg mert akkoriban az Árpád hídnál laktam – én is megpróbálkoztam a futással, de bármennyire is szép volt a Duna mentén futni a naplementében, be kellett látnom, hogy ez nem nekem való. Viszont a piknikezés és a Rózsakertben tett séták már annál inkább. Garantáltan el lehet itt tölteni pár órát anélkül, hogy észrevennénk az idő múlását. A mostani látogatás kicsit nosztalgikusra sikeredett, mert azonnal eszembe jutott, hogyan futottunk egy hirtelen jött nyári zápor elől, melyik padra ültünk le az első randin, vagy hogyan fedeztük fel a kis japán kertet a sziget közepén. Az biztos, hogy itt sosem unatkoztunk.

 

4. Károlyi kert

Az első lakás, ahol egyedül éltem, a Kálvin tér közelében volt. Imádtam ezt a fajta függetlenséget, de néha a hirtelen rám törő magány kiűzött a lakásból, és elindultam felfedezni a környéket. Így bukkantam rá az Astoriához közel a kerítéssel körülvett parkra, ami szinte hívogatott, hogy lépjek be. Az elnevezés nem véletlen, ugyanis ez valóban egy kert volt, ami korábban a Károlyi-palotához tartozott, és csak 1932-ben nyilvánították közparkká. A romantikus hangulat átjárja a kertet: szépen gondozott virágok, kanyargós ösvények, régies kandeláberek. Bátran kijelenthetem, hogy nekem ez a kedvenc parkom Budapesten. Nem volt hát kérdés, hogy újra el kellett jönnöm ide, és kicsit rendszerezni a gondolataimat. Érdekes érzés volt ugyanarra a padra leülni, mint egy évvel ezelőtt, és rájönni, hogy ami akkor aggasztott, mára már megoldódni látszik. A rossz dolgok is elmúlnak egyszer.

 

5. New York Kávéház

Valamilyen furcsa oknál fogva, évekig elkerülte a figyelmemet, hogy ez a meseszép kávézó létezik! A szűkös diákévek alatt a körút másfajta helyei keltették fel az érdeklődésünket, és a patinás hotelek, éttermek, kávézók előtt csak vágyakozva sétáltunk el. Ez is egy olyan hely, ahol szinte megilletődik az ember, és el sem hiszi, hogy ide csak úgy be lehet jönni. A kávéház annyira népszerű, hogy szabályszerűen sorba kellett állnunk, és hosszú percekig várni arra, hogy asztalhoz jussunk. 2011-ben hivatalosan is elnyerte a világ legszebb kávéháza címet, és ezúttal személyesen is meggyőződhettünk arról, hogy nem túlzó ez a cím. A fényképezőgép vagy az okostelefon mindenkinek a keze ügyében volt, és senki sem szalasztotta el az alkalmat, hogy készítsen pár képet az aznapi kávézás helyszínéről. Az árait tekintve nem az a tipikus “munka után beülök egy kávéra” hely, de néha azért igazán megengedhetünk magunknak egy kis kényeztetést és luxust. 🙂

Sok minden szerepelhetne még a listán, említhetném például a Budai Várat…

… a Parlament épületét…

… vagy a Hősök terét…

… de ezeket már mind ismeritek. 🙂 A lista végtelen, és nem kizárt, ha újból Budapestre látogatok, még több dologgal fog bővülni. Egy szó, mint száz, imádtam itt élni, és mindig ez a város lesz az első a kedvencek listáján. Alig várom, hogy újra találkozzunk!

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

Ha tetszett, oszd meg másokkal is!

Ezek is érdekelhetnek:

2 hozzászólás

  1. says:

    Nahát! Az én Budapestem is nagyon hasonló a tiédhez! Szerencsésnek mondhatom magam, mert a belvárosban nottem fel, amiket felsoroltál, a mindennapjaim része volt. Ami persze akkor kevésbé tunik fel az embernek: a Károlyi-kertbe vitt az Anyukám mindig játszani, amikor kicsi voltam, korfolyosós házban laktunk egészen a huszas éveim elejéig, a Parlamenttol 5 perc sétára. 🙂 A Margitsziget is népszeru kikapcsolódási hely volt számomra. 🙂
    Jelenleg sajnos csak évente egyszer vagy kétszer vagyok Budapesten, de Edesapám még mindig a Parlament mellett lakik és amikor megyunk hozzá ebédre, mindig azt érzem, hogy hazaértem. 🙂

    1. Larina says:

      Örülök, hogy szép emlékeket idézett fel benned. 🙂
      Igen, ezek a dolgok akkor kezdenek el igazán hiányozni, amikor messze kerülünk tőlük. Én is itt érzem otthon magam 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük