koronavirus jarvany
Gondolatok

Képtelenek vagyunk az összefogásra?

Ebben a hónapban egészen másról szerettem volna nektek írni, mint amiről a mostani bejegyzés szólni fog. A koronavírus itt van, és nem tudok úgy tenni, mintha mindez nem létezne, és nem lenne része a hétköznapjainknak. Egy kis időre félretettem az eredeti blogposzt témákat, mert úgy éreztem, hogy muszáj ezzel kapcsolatban is megosztanom veletek néhány gondolatot.

 

Miért nem maradsz otthon?

 

 Maradj otthon!

Olyan sokszor hallottuk már, hogy elcsépelt frázisnak tűnhet, amit pont azok engednek el a fülük mellett, akiknek szól. Tudom, hogy ti, akik ezt olvassátok, mindezt otthonról teszitek, vigyázva ezzel saját és mások egészségére is.

De vajon mi járhat azoknak a fejében, akik még mindig nem fogták fel a helyzet súlyosságát? El tudtátok volna valaha képzelni, hogy az emberek legnagyobb problémája az lesz, hogy otthon kell maradni? Néha ijesztő, hogy mi emberek, mennyire máshogyan gondolkodunk bizonyos dolgokról, miközben mindenki azt hiszi, hogy neki van igaza.

Nemrég szembejött velem egy nagyon találó mondat:

Nagyapáinkat a háborúba hívták, minket csak arra kértek, hogy maradjunk otthon. Meg tudod csinálni.

És nem, nem tudjuk. Itt természetesen nem azokról van szó, akik dolgozni járnak, vagy bevásárolnak (lehetőleg azért ne mindennap kétszer és ne az egész árukészletet), hanem a céltalanul sétálgató, parkokban ücsörgő, nemtörődöm “nekem ne mondja meg senki mit csináljak” emberekről. Végtelenül felbosszant ez a hozzáállás, hiszen ha én, a magam részéről mindent megteszek, hogy a helyzet jobb legyen, akkor elvárom, hogy a közös cél érdekében mások is így tegyenek. Szépen megmutatkozik, hogy milyen mértéket öltött az önzőség.

 

karanten
“Amikor egyébként is minden idődet otthon töltöd, de most a kormány mondja, hogy ezt kell tenned – nos, így most már nem csinálom”

 

Csak pozitívan?

A bizonytalanság frusztráló. A bezártság érzése is. Nem szoktunk hozzá, hogy a személyes szabadságunkat ilyen mértékben korlátozzák. Természetes, hogy sokan feszültek vagyunk, és néha eluralkodik rajtunk a kétségbeesés. Nem feltétlenül tudjuk élvezni az otthon töltött perceket, még akkor sem, ha ez valamiféle elvárássá nőtte ki magát.

Nem baj, ha nem vagy jól. Éld meg! Csak ne maradj ott túl sokáig!

Hosszútávon csak saját magunkat gyengítjük azzal, ha benne ragadunk ebben a negatív érzelmi spirálban. Mindenkit megvisel ez a szituáció így vagy úgy, de muszáj tennünk valamit azért, hogy amíg tart ez az állapot mentálisan is egészségesek maradjunk.

 

meditáció

 

Mi a helyzet Svájcban?

Mielőtt az hinnétek, hogy az otthonmaradás csak Magyarországon jelent problémát, el kell árulnom, hogy itt ugyanez a helyzet. Annyi a különbség, hogy itt sokkal több fertőzött van, mint otthon, ennek ellenére, még mindig vannak, akik képtelenek felfogni, hogy mi történik.

A hivatalos információk szerint jelenleg (március 30.) 15 475 esetről tudnak, ami az ország lakosságához képest hatalmas szám! Az én megítélésem szerint a svájci döntéshozatal finoman szólva is későn reagált az eseményekre. Az üzleteket csak március 17-én zárták be, amikor már több mint kétezer fertőzött volt az országban! Sokan még ilyenkor sem vették komolyan a dolgot, és nem törődve a következményekkel, jöttek-mentek a városban, mintha minden rendben volna.

 

zürich blog

 

Március 16-án az iskolákat is bezárták, de hivatalosan még ekkor sem hívták vészhelyzetnek a kialakult szituációt, ehelyett a “speciális helyzet” kifejezést használták. A fő cél a pánikkeltés elkerülése volt, ami olyan jól sikerült, hogy közben ugrásszerűen nőtt a betegek száma… Nem gondoltam volna, hogy még itt sem képesek betartani a szabályokat annak érdekében, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta.

 

Összefogás

Ma van pontosan két hete, hogy itthon vagyunk. Tudjuk, hogy ez most nem egy vakáció, és át kell alakítanunk az eddigi szokásainkat. Ezekben a napokban épp Budapesten lennénk, májusban pedig Párizsba mentünk volna – ahol szintén rossz a helyzet – de megértettük, hogy ez most nem az esztelen utazások ideje.

Mindannyiunknak áldozatokat kell(ene) hoznia annak érdekében, hogy megfékezzük a vírus terjedését, de vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok. 

Pedig csak annyit kellene tennünk, hogy betartjuk őket, így nem veszélyeztetjük mások egészségét a saját önzőségünk és nemtörődömségünk miatt.

Összefogásra van szükség, arra, hogy mindenki belássa, ezt csak együtt vagyunk képesek megcsinálni.

Kérlek titeket, ti is tegyetek meg mindent, amit tudtok, vigyázzatok magatokra, és reméljük, hogy legközelebb már egy vidámabb témáról olvashattok itt a blogon.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Ha érdekelnek a további bejegyzések, szeretettel várlak az Instagram és Facebook oldalamon is!

 

Legyen szép napod!

larina blog

Magyar blogger

Ezek is érdekelhetnek:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük